The Beginning of a beautyfull friendship

Másnak kicsi probléma, nekem nagy. Mert bármilyet is veszek, az hosszú időre fog szólni. J pár év mire egy újjabra összekuporgatnám párommal a reá valót. Itt jött a képbe barátunk, Imi.

Imre bartunk már töbször vitt minket ide-oda saját kocsijával, egy teljesen hétköznapian feltnés mentes, és épp ezért soha tüzetesen meg nem nézett, 1998-as 323-as sedan-nal. Soha nem gondoltam volna hogy pont ezt a járművet fogom megvenni, pedig úgy lett. Imiék új kocsit akatak, ezért beszámították az új kocsi vételárába a mazdát. POntosan ezen, a számomra rohadt kedvező áron kinálta eladásra saját kocsiját Imi, akiben maximálisan mebízom. Ez volt az első pipa. A második, hogy Imi nem vezet vadul, hanem kényelmesen, amolyan kocsi-kímélően. Nem melesleg nem rohadt náluk se a kocsi: rendszerese szervíz, kopott alkatrészek cseréje...stb. Vagyis jó áron hozzánk került egy olyan kocsi, ami bár 12 éves, de valószínűleg még 5 évet kibír alattunk: megvettük.

Persze a kocsi nem hibátlan:

1. Jobb oldali visszapilantó letört egyszer, azóta fekete ragasztószallag tartotta a helyén (az elektromos tükör-beállítás ennek ellenére működött.)

2. Központi zár van, bár a bal hátsó ajtót nem hajlandó zárni-nyitni, így e manuálisan történik azóta is.

3. A csomagtartót a belső kar nem nyitja, úgyhogy itt is kopik a kulcs.

4. Egy-két sikertelen tolatásból adódó horpadás, és durva csík itt-ott-amott.

A visszapillantót már lecserélet. Majd előjött még egy-két durva hiba, de erről legközelebb.